Félelmek és egyéb állatságok


A félelmek folyamatosan áthatják az életünket, bizonytalanságban tartanak, elszívják az életerőt, megrendítik az önbizalmat. A Dalai Láma szerint az önbizalom viszont a boldogsághoz vezető úton kulcsszereplő. A félelem egy érzelem, és ami megdöbbentő, hogy általában alaptalan. Az elme mégis gyártja ezeket a gondolatokat. A pszichológia szerint a félelmekkel szembe kell nézni és racionálisan megvizsgálni, van e alapjuk vagy nincs. Hogy félünk az egy teljesen természetes dolog, hiszen megvédhet minket sérülésektől, fájdalmaktól. Akkor lesz káros a félelem az életünkre, ha túlzott mértéket ölt. Ilyenkor jelenik meg pánikbetegségként, szorongásként. A félelem mindig egy jövőbeli dologtól történő félelemben mutatkozik meg, tehát egy még nem létezőtől. A jóga azt tanítja nekünk, hogy ne engedjük, hogy a múlt negatív történései befolyásolják az életünket, de a jövőn se érdemes töprengeni, aggódni. Foglalkozzunk a jelennel, a most-tal. Az elme vagy a múltban él vagy képzeleg jövőbeni dolgok miatt, tehát nem a realitásban él, akkor jön a félelem.

Varga Judit jógaoktató mesélte egyszer azt a történetet egy nőről, aki pánikbeteg volt, de a súlyosabb fajtából, agorafóbiás volt és már ki sem merte tenni a lábát a lakásból. Teljesen bezárkózott. Aztán egy szilveszteri éjszakán a facebookra kiposztolta, hogy elege van ebből és tesz egy nagy elhatározást, végiglátogatja az összes facebook ismerősét. Több száz ismerőse volt és a világ összes táján éltek. Persze egyből megbánta másnap a kijelentését, de tartotta magát hozzá. Az elején kínok között, de eljutott az első ismerőséhez. Még repülőre is kellett szállni, ami az ő félelem-rendszerében egyszerűen nem volt benne, mint lehetőség. Egy blogon végig forgatta a látogatásokat, volt, hogy sírva kuporgott egy idegen fürdőszobában és nem mert meg se mozdulni. Aztán egyre könnyebben mentek a látogatások és mire végigjárta egy év alatt az ismerősöket megszűnt az agorafóbiája. Egy videó a sztoriról itt megtekinthető>

A félelemnek két aspektusa van: vagy attól félünk, hogy elveszítjük azt, amink megvan, a másik, hogy attól félünk nem lesz a miénk, amit szeretnénk.

A félelmeink egy olyan mély, ősi ösztönből fakadnak, amelyek generációról generációra belénk ivódnak és mintha folyamatosan csak halmozódnának. Sokszor lebénítanak minket, gátolnak abban, hogy teljes életet élhessünk és tönkreteszik önbizalmunkat. Lassú, óvatos lépésekkel, vagy akár extrém megoldásokkal nézzünk szembe velük és szerte fognak foszlani. Meg kell tanulnunk félelemre úgy tekinteni, mint egy tanítóra, hiszen tudatja velünk, hogy mi a fontos az életünkben. Vizsgáljuk meg, hogy tényleg mi a fontos, és hogy valós -e a félelmünk, tényleg érdemes az adott dologtól tartani. Ha megismerjük, hogy mi a fontos nekünk legyünk hálásak, mert a félelem arra tanít minket, hogy arra a jövőben jobban kell vigyáznunk. A félelem okát kell megkeresni, ami nem mindig nyilvánvaló, nem egyértelmű. Sokszor valami teljesen általános húzódik meg a háttérben.

Sokszor hallom, hogy engedd el a félelmeidet, mintha ez egy könnyű, egyszerű mozzanat lenne. Pedig nem egy egylépcsős mozdulat, hanem komoly munka. Gyakorolod a vairagjat - a nem kötődést, az elengedést és nem fog tudni semmi félelemben tartani. Fontos az adott félelem azonosítása, felcímkézése. Ezáltal távolságot tudunk nyerni. Minden félelem gyökere a jóga szempontjából, hogy individuumként azonosítjuk magunkat, különálló lényként. Tudatosítsuk magunkban igazi, isteni természetünket.

A jóga és a meditáció sokat segíthet. Mindkét technika olyan gyakorlati utak, melyek segítségével tehetünk annak érdekében, hogy félelmeink ne lepjenek el minket. Az órákon megtanuljuk hogyan.

#AudienceEngagement #Blog #félelem #pánikbetegség #agorafóbia #önbizalom #vairagja #jóga #meditáció

23 megtekintés

Kapcsolat: utkozbenjogainfo@gmail.com

​created by @adform