Elfogadás - a téli jógatábor valahogy így


Nagyon erős volt a hétvége, pedig az idei bonnyai, téli jógatábort egy elnyugvós, befeléfordulós, lassú pár napnak terveztem. Ebből is látszik, hogy jó, ha van terv, de a tábor olyan lesz, mint amilyenek az emberek, akik eljönnek, hiszen az ő energiájuk adódik össze és abból születik valami új, valami, ami közös. Ami benned és bennem ugyanaz. Ebből az is látszik, hogy mennyire élő hagyomány a jóga, lendületes és játékos improvizáció és folyamatos inspiráció. Egymásból merítkezünk, egymással kapcsolódunk. Mindig megmutatkozik, hogy ami bent az kint. Minden kiderült. Már a pénteki ismerkedéses jógaórán lelepleződött, hogy mivel és kivel állunk szemben, ezért a szombat reggeli órával közösen begyújtottuk a rakétákat. Sokat gondolkodtunk aznap az ELFOGADÁSRÓL, ez volt a fő témánk. Aztán máris eljött az, aminek jönnie kellett és alámerültünk. Valahogy mindig úgy történik, hogy az igazi csodák sosem a jógateremben, hanem a falakon túl történnek. Átléptük a komfortzónánkat rendesen, amikor eltévedtünk és a sűrű erdő közepén találtuk magunkat, az erdő bezárult körülöttünk, a laza egy órás kirándulásból három óra harc lett. Magunkkal küzdöttünk. Kétségeinkkel, félelmeinkkel és képzeteinkkel. De ami a legfontosabb, elfogadtuk, hogy nehéz helyzetbe kerültünk és végig bíztunk benne, hogy kikerülünk belőle. Nem volt menekvés, őszintén szembe kellett néznünk magunkkal. Az erősnek látszók gyengék, a gyengéknek látszók erősek lettek. Aki középen volt középen tudott maradni. Sosem fogom elfelejteni, hogy több szólamban cseng bong az erdő, hogy az ének elkergesse a rossz gondolatokat.

Sötétedés előtt még kijutottunk - akkor a Nap is megnyugodott és mire a szállásunkra értünk elmert menni aludni. Ennyi sarat régen cipeltünk. De nem elégedtünk meg ennyivel, még aznap este újra ráálltunk a matracra, lekerekítettük a nap sarkait a gyertyafényes, élőzenés Holdüdvözletekkel, Bettika hangja egyszerre hűtött és fűtött, lüktetve. Gyakoroltunk másnap kora reggel 108 Napüdvözletet, nem volt betervezve, de vágytunk rá, megcsináltuk. Még soha ilyen intenzív gyakorlást nem tapasztaltam a 108 alatt, szinte felrobbant a tető fölöttünk. Őszinte beszélgetések és a végén a megnyugvást nyújtó, felemelő játék, a sok nevetés és a meleg termálvíz aztán végleg kioldotta belőlünk azt, ami miatt jöttünk.

Megtanultunk elfogadni.

#elfogadás #Bonnya #jógatábor #tél #elégedettség #santhosa

57 megtekintés

Kapcsolat: utkozbenjoga@gmail.com

​created by @adform