Az agresszió, mint esély


Az allergia az emberben lévő, elfojtott agresszió eszkalált esete. Nem én mondom, hanem Rüdiger Dahlke, német pszichoterapeuta. Elfojtott abban az értelemben, hogy van egy energia, amit nem megfelelő helyen, nem megfelelő módon adunk le, használunk fel, azaz egy olyan energia, ami felgyülemlik, mert nincs vezetve, nincs kordában tartva, nincs tudatosság mögé rakva.

A fertőzésekkel ellentétben, ahol jogosan védelmezi a szervezet magát a kórokozókkal szemben, az allergia esetében teljesen fölöslegesen pánikol, hiszen az allergia legtöbb kiváltója ártalmatlan. Mint például a virágpor. Ha ilyen ártalmatlan anyagok vérre menő harcot váltanak ki bennünk, amögött nagyon komoly és súlyos probléma húzódik meg. Ráadásul, ahogy például a bakteriális fertőzéseknél lappangási időt is hagyunk magunknak, azaz az immunrendszer szépen lassan veti be a hadseregét, lassan adagolja a katonákat, finomhangolva a csatát, az allergiánál a harc figyelmeztetés nélkül, egyből elindul azonnal és ráadásul a teljes fegyverarzenál bevetésre kerül. Az allergiás reakció mindig brutális, heves és maximális.

A szervezet nem az anyaggal magával harcol, hiszen az szinte mindig ártalmatlan az allergia esetében, hanem azzal, amit az anyag szimbolizál. Képekkel! Ha valaki képekkel szemben, állig folyamatosan felfegyverkezve harcol, akkor az bizony azt mutatja, hogy nagy a baj, iszonyat nagy agressziót, dühöt, frusztrációt hordoz magában. Folyamatosan készültségben van. De miért?

Az allergia esetében az immunrendszer ugyanúgy lép fel, mint egy fertőzésnél, azzal a különbséggel, hogy a kórokozók helyett allergének az ellenségek. A probléma ott van, hogy míg a kórokozók valódi támadást hajtanak végre, az allergének a legártalmatlanabb dolgok a világon. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kórokozók agresszívek, az allergének viszont nem. A parlagfű nem támad az emberre és nem akar benne elhatalmasodni, legyőzni, benne szaporodni, mint a baktériumok, a gombák vagy a vírusok. Nem. Az égvilágon semmit nem akar porszem az embertől. Sőt, ő az, akit csak úgy visz a szél, aki hagyja magát sodorni.

Az ember mégis azt hiszi, támadás éri. Fenyegetés. Ez az egész folyamat persze a tudatalattiban zajlik. A média meg teszi a dolgát, úgy tájékoztatnak minket minden lehetséges csatornán a parlagfű veszélyről, ami vigyázz, mert extrém magas most, mintha valóban hadiállapot lenne. Figyelem, figyelem, itt állunk a pollentámadás közepén, akcióterv kell, felkészültség, egyenesen irtás. De minden allergént ilyen szintre emel. Láttam egy lányon Fuck Gluten pólót. Tényleg olyan veszedelmes fenevadakkal állunk szemben?

Nem. Aki küzd az egyedül az ember, nem az allergén. Akiben nő az agresszió illetve a védelmi agresszió, az az ember és nem az allergén. Egy irracionális, már már szürreális harc zajlik, a sok hűhó a semmiért. Az erőszak meg nő. Az árkok egyre mélyebbek és szélesebbek.

Nézzük meg közelebbről, milyen alakítást produkál az allergiás. Az allergiát soha nem kíséri láz, pedig az lenne igazán a harc, ez is mutatja, hogy irracionális ez az egész. Nem, itt csak egy folyamatos színpadi csinnadratta zajlik, látványos szem és orr-viszketés, fulladás, prüszkölés, iszonyat sok orrfújás, sokszor még kiütés is. Ételallergia esetében hasmenés, puffadás és rengeteg egyéb betegség előszobája. Érzékenység. Érzékeny vagyok a .... valamire. mondja minden allergiás. Színház. Hiszti. De iszonyú kemény hiszti. Nem akarom ezzel lealacsonyítani. Az allergiás élete egy folyamatos küzdelem, a túlélésért folytatott harc. Még az asztmáig, nőgyógyászati betegségekig és ki tudja még mi mindenig eljuthat az, aki nem mondja azt, hogy állj. Ebből elég!

De nem ott van a megoldás, hogy lekaszáljuk a mezőt, hogy kivesszük az étkezésekből a glutént, a laktózt, a tejfehérjét (bár a tejről külön véleményem van, erről már korábban írtam). Ez már csak a tűzoltás! Az okozat kezelése és nem az oknál történő beavatkozás!

Lássuk be, az allergia inkább védekezés, mint szembemenetel, fáradhatatlanul azon ügyködés, hogy minél nagyobb és erősebb legyen az a barikád. Az allergiás a határterületeken húzza fel a védelmet, a nyálkahártyán. Minden szövetből sok lesz, megduzzad, bő lesz. Duzzad az orr, váladékozik a szem, kipirosodik és kiütéses lesz a bőr, köhögés, zihálás. Nedvek kerülnek fölöslegesen ezekre a helyekre, felszaporodásuk építik ki a védelmi zónát. Az ember mindent elkövet, hogy távol tartsa az allergéneket, a szemviszketéssel ha vakarja, nem engedi be a szembe, a prüszköléssel az orrból, a köhögéssel a tüdőből távoztatja. Persze a szövetfelgyülemlés, a sok váladék aztán tovább irritálja ezeket a határterületeket, így tovább súlyosbítva az egész folyamatot. Elindul a spirál.

Virágpor, macskaszőr, kutyaszőr, házipor és a különböző ételallergiák is ide sorolhatók. Glutén, laktóz és társaik. És nem vonom kétségbe, hogy vannak ilyen allergiák és, hogy rengeteg tünetet produkálnak.

Közben ez az egész most zajló folyamat egy rendkívül elhibázott, fölösleges cécó, vélt ellenségekkel szemben, akik egyáltalán nem is ártalmasak, ráadásul teljesen aránytalan intézkedéseket vetünk be, amik teljesen lemerítik az immunrendszert.

Miért van ez az egész? Hova tart ez az egész?

Annyira ki vagyunk már billenve, hogy teljes aránytalanságban, egyensúlytalanságban élünk, messze attól, amire az ember teremtve lett. Elkerültünk a természettől, kikerültünk a természetes közegből, elkényelmesedve éljük a betonvárainkban elzárt életünket előre kitalált, elkészített és hosszan eltartható vagy gyorsan elkészíthető élelmiszerekkel. Ha ez így van, akkor az élet egy idő után törvényszerűen egy nagy küzdelem lesz. Akkor mindenki ellenséggé változik és nem csak a migráns, hanem a glutén mellett az ember fő két barátja, a kutya és a macska is. Az élet harctérré változik. A harctér pedig egy újabb iparágat támogat csak, a -mentes boltokat, az ilyen olyan árukat. Abszurd.

Szerintem minden allergia kibillentségről árulkodik. Minden.

Ha erőt veszünk magunkon, ha olyan életet élünk, ahol valóban harcolni kell, legyen az csak annyi, hogy nem közlekedünk minden nap egyedül autóval, hanem többet megyünk gyalog, de sorolhatnám a számos olyan kényelmi intézkedést, amik teljesen kifordítanak egyre jobban minket magunkból - ha tehát tudatosabb életet élünk, akkor a Szent Háború valóban szent lesz, maga az élet lesz a jóga.

Jógázz! És itt nem elsősorban arra gondolok, hogy színes cicanadrágot vegyél és a kisujjad hegyén megállj.

A meditáció, a tisztességes és hosszan kitartó ászana gyakorlás, az érzékek visszavonása, a koncentrációs gyakorlatok, de a jámák és nijámák betartása a harc részei, a tudatos élet részei. Ha valami ellen harcot kell vívni az semmi más, csak a vágy és a tudattalanság!

Védd meg magadban viszont azt a területet, ahova vissza tudsz húzódni, az legyen a csatatér, az az idő és a tényleges tér, amit kiharcolsz magadnak, hogy akkor és ott befelé figyelsz és magaddal foglalkozol. Az a te védelmi zónád.

Ha sikerül a nap egy részét, egy hétvégét, egy elvonulás, idejét vagyis minél több időt a tudatlanságtól felszabadítani akkor nyertél, nemcsak egy csatát, hanem akkor nyerted meg a tényleges háborút, a szellemi tartást. Erre csak mi, emberek vagyunk képesek, csak az ember tud megvilágosodni. Ha ezt elérted, akkor abbamaradnak az értelmetlen harcok, a fölösleges háborúk. Ekkor fogsz rájönni az életed valódi céljára, az életed értelmére, annak pedig felismerése a szamádhi, a megszabadulás, maga a halhatatlanság.

A parlagfű neve görögül Ambrosia, jelentése nektár, ő az Istenek eledele, a hallhatatlanság nedűje. Miért félsz tőle? Képes vagy rá, vállald, hogy ember vagy és bízva bízzál!

Önmagunk legyőzése a legnehezebb dolog a világon, tegyél érte hát és ne pazarold el az energiádat máshol.

Gyakoroljunk fáradhatatlanul,

Alexandra

#allergia #RüdigerDahlke #laktóz #glutén #agresszió

65 megtekintés

Kapcsolat: utkozbenjoga@gmail.com

​created by @adform