Jóga a csúcson

Amikor azt hallom, hogy az óra felér egy terápiával, hogy olyan érzés utána, mint megérkezni a Camino végén a tengerhez, hogy valami nagy történt benne, hogy egy gyerekkori trauma kioldódott, vagy hogy végre el tudta engedni valaki a ragaszkodást és megerősödött benne a hit, amikor valaki azt mondja, hónapok óta nem tudott kimozdulni, elmozdulni egy helyzetből, de most sikerült, akkor azt érzem csordultig vagyok hálával, szeretettel.



Csordultig vagyok a jóga iránti alázattal és mélyen meghajlok ezelőtt a hagyomány előtt, amely tényleg képes arra, amire áhítozunk, vágyakozunk, arra, hogy megváltozzon segítségével az életünk.


Nagy szavak? Igen! De igazak.

Aki képes átadni magát, aki képes arra, hogy fegyelmezetten végezze az ászanát, aki tesz erőfeszítést, aki hagyja magát vezetni a jóga által. aki mélyen meg tud hajolni és le tudja engedni a fejét és mer kapcsolódni a földdel, aki a legmagasabbra tud nyújtózkodni, hogy elérje az ég kékét és mer kapcsolódni a fentivel, aki ki meri nyitni a szívét övé lehet a kincs.

A találkozás önmagával.

A tegnap esti hangtálas, teliholdas gyakorlás megint megmutatta, hogy a jógának milyen ereje van. Többnyire csak a táborokban tapasztalom ezt a fajta mélységet, amikor van idő és tér, te pedig kiragadod magad a hétköznapok sodrásából és néhány napig, vagy ahogy tegnap este, néhány óráig csak magaddal foglalkozol.

Ezt éreztem tegnap is. Iszonyú erős gyakorlás volt.

Tehát kell az, hogy nagyon más legyen. Kell már nekünk, mert a terem, a négy fal, az ugyanaz sokaknál nem mozdít meg semmit és a gyakorlás fizikai marad. Kell a tér, hogy ki tudj teljesedni. Kell a más.

Ahol önmagad lehetsz.

Néha elég elmenni a Margitszigetre, máskor a Mátrába, van, hogy a tengerhez vagy a Himalájába. Mindig máshova, más merre, más távolságba.

De mindig közelebb önmagadhoz.

Neked meddig kell menned, hogy közel kerülj önmagadhoz?

Legközelebbi rendhagyó óránkat Bakos Bettikaval, élő mantraénekléssel kísérve, tartjuk közösen a Normafánál, 108 Napüdvözletet gyakorolunk egy hajnalon, a Jóga Nemzetközi Világnapja és egyben a Nyári Napforduló alkalmából, a harmatos füvön a város tetején. Ahol ki tudsz szakadni, ki tudsz vonódni. Nem a város zajában próbálsz lecsendesedni, hanem egy magaslatról ráláthatsz, távolságot véve a nagyképre. Jó levegő, csönd és nyugalom - ez kell az elmélyedéshez.

Szeretnél te is változást? Akkor tegyél érte!

Várunk szeretettel!

Tegnap estéhez pedig még annyit, hogy köszönjük, hogy ennyien eljöttetek, nagyon sokan voltunk és ez mindig hozzátesz, mert minél többen vagyunk egy ilyen belátható térben, annál hatékonyabb a gyakorlás, hiszen összeadódik a csoportenergia, egymást segítjük.


Köszönjük.

Hari Om Alexandra

Nyári Napforduló - Élőzenés 108 Napüdvözlet a Normafán

0 megtekintés

Kapcsolat: utkozbenjoga@gmail.com

​created by @adform