Like a child

Azon gondolkodtam, hogy miért van az, hogy ez a vírus kevésbé veszélyezteti a gyerekeinket. Mit tudnak ők, amit mi nem?


Olvastam egy statisztikát, miszerint a gyerekek 1%-a betegedett csak meg. A fertőzöttek aránya a gyerekek között is több, de a betegség tünetei nem jelennek meg náluk vagy akiknél mégis, nem végződik halállal a fertőzés.


Egy nagyon fontos dolgot tanít nekünk a koronavírus ezen keresztül szerintem.


Lássuk, mi az az immunrendszer. Elnézést kérek, ha ez mindenkinek evidens, de most a megértés szempontjából fontosnak gondolom ezt előzetesen összefoglalni.

Az immunrendszer egy olyan összetett működési hálózat bennünk, ami hozzájárul, hogy egyfajta védettség alakuljon ki valamivel (másokkal) szemben.


Ennek a rendszerszintű, hálózati, összehangolt munkának köszönhetően a rendszer beazonosítja, hogy mi a saját és mi a nem saját anyag a szervezetben és amit nem sajátként azonosít be, ami idegen anyag, azt a eltávolítja és kialakít egy védelmi pajzsot vele szemben.


Tudjuk, hogy a Covid-19 a felnőtteknél akut légúti megbetegedést okozhat, az immunsejtek az oxigénfelvételt akadályozzák meg, olyan sok lesz a folyadék a tüdőben. De azért juthatunk el ide, mert az immunrendszerük túlműködéssel reagál a vírusra. Ha elmaradna ez a heves reakció, akkor nem lenne felfokozott lefolyású a betegség.


Kutatók azt feltételezik, hogy az antitestek a felnőttek szervezetében túlreagálnak a jelenleg tomboló koronavírusra.


És most jön a lényeg, hogy a gyerekeknél ez miért nincs.


Egyrészt mert nem alakult ki még az a fajta védelmi mechanizmusuk, fejlődés alatt áll az immunrendszerük, ezért nem is tud túlzottan hevesen reagálni a szervezetük.


Ezt előzi meg, hogy a gyermekek többségét korábban nem érte még koronavírus-fertőzés, szemben a felnőttekkel, akik szervezetében nagy valószínűséggel már volt ehhez hasonló vírus, csak egy enyhébb változata. Tehát amikor máskor megfázást, köhögést, torokfájást tapasztaltunk, akkor éppen az immunrendszer dolgozott azon, hogy a vírust megsemmisítse, eltávolítsa. Ismerős neki, tudja most is, hogy védekeznie kell. Csak túlreagálja! És mindig durvább vírusok fognak jönni. Ennek az okáról is volt már szó egy előző bejegyzésemben, ahol Darwint idéztem.


Az lenne jó tehát, ha a felnőttek immunrendszere, védelmi mechanizmusai úgy működnének ebben az esetben, mint a gyermekeké.


Így vagyunk mindennel.


Iyengar mondja, hogy minden nap úgy kell jógázni, mint a gyermek, úgy kell rálépni a matracra, mintha először lépnél rá. Így kellene az életet is élnünk, mintha először történne velünk és akkor simán átmenne rajtunk minden, különösebb megrázkódtatás nélkül. Nem védekeznénk előre túlzottan, nem mondanánk azt, hogy "tudtam!", nem rágódnánk a múlton, nem feltételeznénk előre semmit.


Mindig a múltban történt dolgok miatt építünk ki egy fölösleges, túlzott védelmi rendszert. Mindig egy régen tapasztalt stresszhelyzet vagy traumatikus élmény miatt építünk fel egyre magasabb falakat, erődöket, szigeteljük el magunkat teljesen érzelmileg.


A koronavírus kapcsán most azt látom, hogy olyan mértékű volt már ez a társadalmi túlzott individualizáció, hogy elértünk a végére. A csúcsra. Nincs menekvés, most már el kell menni a legtetejére, a végletekhez, mert utána történhet csak a változás.


Egyetlen egy gyógymódja van már most csak sajnos, hogy a változás megtörténjen, ha elkerüljük a fertőzést, mert ha valaki megkapja, minél idősebb, minél többet tapasztalt, annál erősebben túlreagál a rendszere.


Tehát egyetlen egy extrém módon tudjuk elkerülni a fertőzést, ha most lekapcsoljuk magunkat ténylegesen másokról.


Social distancing.


Eddig is zajlott egyre nagyobb mértékben a social distancing, csak sokszor láthatatlanul, pedig egyre erőteljesebben ott volt a mindennapjainkban. Bekerült, csak lappangva. Ültünk otthon a képernyő mögött és egyre szűkültek le az érintkezési csatornák. A kommunikációnk. Egyre kényelmesebb lesz az életünk, de egyre biztosabban is elkerülhető a baj. Hogy ne érjen rossz, hogy ne bántsanak.


Mindig el kell jutni a falig, el kell menni a végletekig, hogy aztán megforduljon a kocka.


Eljutottunk oda, hogy nincs más esélyünk, ezt a teljesen végletes eszközt kell alkalmazni.



Távol maradni másoktól.


Annyi minden rosszat tapasztalt már meg az érzelmi és a gondolati test, a kollektív tudatalatti, hogy most egyetlen egy módja van elkerülni a bajt, ha nem is találkozik senki másokkal!


A világmindenség rendje szerint ez az extrém elszigeteltség fog átcsapni majd a másik végletbe, innen indulhatunk majd újra. Shiva sosem úgy pusztít, hogy ne kezdődjön valami új. Soha nem a pusztulásért magáért fejeződnek be a dolgok. Csak, ami már nem tartható, ami teljesen embertelen, ami az ember nagyszerűségének megmutatkozását hátráltatja, annak be kell fejeződnie.


Annyira nem kapcsolódtunk már össze, hogy most a távoltartás mutat rá valami nagyon fontosra. Hogy nem vagy egyedül. Hogy jobban figyeljünk egymásra. Néhány hét otthon töltött idő után iszonyatosan fogod várni a személyes találkozást másokkal.


Így kapaszkodunk mi újra majd össze emberek, ennek a vírusnak köszönhetően fogunk újra egymásra találni egy új világban. Remélem tanulunk.


Legyetek tudatosak. Legyetek újra gyermekek.


Hari Om

Alexandra

18 megtekintés

Kapcsolat: utkozbenjoga@gmail.com

​created by @adform