Vissza a jövőbe

Elmaradt tegnap a Rák-Újholdról szóló írás, ami nem baj, mert ahogy néztem rengetegen írtak róla, volt honnan merítenetek. Viszont megosztanám azért veletek, hogy én mit érzek az időszakkal kapcsolatosan, ami bizony lehet nem könnyű.


Tehát Rák és Rák-Újhold.


Külső szemnek úgy tűnik, mész vissza a múltba, holott nem, most jön a vissza, de a jövőbe. Úgy mész hátra, hogy közben tulajdonképpen egy nagyot lépsz előre. Ahogy nő a fény, úgy tudod elengedni azt, ami nem szolgál már. Ami a régi minta, azt, aki benned ágál.


Minden a családi karma szintjén dől el és te most ezen az úton változtathatsz, miközben hátra haladsz. Hátrafelé mész, de előre nézel. Lehet ezt? Csak így lehet.


Minden az Újholddal kezdődik. Amikor Újhold van, akkor a Nap és a Hold együtt áll, ilyenkor kerül a Hold legközelebb a Naphoz. A Hold beékelődik a Föld és a Nap közé.

Mit is jelent ez?


Amikor a Hold a Nappal egyenlő, egy közös táncban együtt mozog. akkor azok a minőségek, amik jellemzőek amúgy is az elkövetkezendő ciklusra, most nagyon felerősödnek.


A Hold az érzelmek, a Nap a tudatosság. Együtt.

A Ráknál pedig még erősebben, mint általában a vizes jegyeknél, előtérbe kerülnek az érzelmek. A Rák még rárak egy lapáttal és ahol a leggyengébbek vagyunk ott fáj: család. Ez most a kulcsszó.


CSALÁD.


Tág és egyben szűk értelemben.


Fogadd el, ha most fáj. Rendben van, ha szomorú vagy.


Két mondás is van, egyrészt a szüleit nem választja az ember, hanem kapja, azzal a lehetőséggel együtt él, azzal, ahova született, másrészt a születendő lélek családot választ, tehát oda születik, ahol a legtöbbet tudja tanulni, ahol leginkább lehetősége lesz a változásra.


Tényleg próbájuk ne csak a szűk családra érteni ezt, hanem arra a közösségre, amibe beleszülettél, és tágítani folyamatosan a látókört, tehát mondjuk ahol élsz, a ház, a kerület, város, megye, ország, Nép. Földrész. Föld. Emberiség. Ezek a körök körülötted vannak, minél szűkebb a sugara annál jobban fáj, annál nagyobb lesz az együttérzés benned.


Persze ez olyan mint a bungee jumping, fejest ugrunk egy családba aztán csak kapkodjuk a levegőt. A zuhanás sokszor nehéz, a zuhanás sokszor halálos. De általában azért beáll az egyensúly a végén. A végén-t nem feltétlenül úgy értem, hogy a te életed végén, hanem hogy sok ilyen kis ugrás van, többször is beáll az egyensúly, aztán valamikor eljön az a pillanat, megérik arra az idő, hogy tényleg beálljon egy nagyobb egyensúly, a totális elfogadás. Áldás, ha ez életünk felénél megtörténik. Nehezebb, ha nem.


Ha életünk végéig egy harc zajlik a szülőkkel, vagy a gyerekekkel, akár a távolabbi rokonsággal, az országgal, az az egész életet mélyen megterheli. Fogadd el, hogy oda születtél ahova. Ez az első lépés.


Látom a kamasz fiamon, a totális ellenkezésbe lép át, és ez az ő korának megfelelő, akkor ijednék meg, ha nem így lenne, imádkozom minden este, hogy türtőztessem magam és ne legyen túl nagy bennem az ellenállás, mert annál jobban fog akkor ő is kilengeni.


Ahogy már mondtam, a gyerek tanítja a szülőt és nem fordítva. Ha olyan illúzióba ringatjuk magunkat, hogy mi tanítanánk őket, azt felejtsük el. Minden nap arra tanít a gyerek minket, hogy jobb emberré váljunk. És ezért fontos szerintem, hogy legyen gyermeked. Mert akkor közvetlenül melletted él a mestered.


Most a Rák-Újhold kimondatja veled a bánatot, a nehéz érzelmeket. Szembesít és segíti azokat elengedni. Az elvárásokat magaddal szemben, a helyed, a szereped szerint a családodban, tehát a szülőkkel szemben is. Ez az időszak segít elkönyvelni a veszteségeket.


Ahogy tartottunk befelé, az Újhold felé mindig a befelé fordulás érvényesül, úgy romlott el az időjárás, szinte megtámogatva ezt a változást bennünk. Majd ahogy most nő a Hold, nő a napos órák száma is. Szinte őszies a hangulat is, pedig itt vagyunk a nyár első napjaiban. De ilyenkor, amíg a Rák uralkodik, még az érzelmeidről van szó és azok meg és átéléséről.


Olyan nehéz időszakokat élünk, és aki nem marad tudatos, aki kibillenve él és nem középen, azt dobálják ide-oda a hullámok. A bizonytalanság, a veszteség, legyen az a munka elvesztése, vagy kapcsolatok elvesztése, most érnek el minket érzelmileg.


Egy nagy család vagyunk tehát, mint emberek, és elsősorban ennek a népnek a családja vagy te is és a napokban ebből a nagy családból többen is elmentek. Nagyszerű, közismert emberek.


Ezért lehetsz szomorú. Persze, hogy lehetsz. Éld meg a szomorúságot! Éld át a gyászt! A veszteséget. De ne kapaszkodj, engedd őket el. A külvilág történései ne befolyásoljanak annyira, hogy te kibillensz. A gyász legyen visszafogott és csendes. A gyász legyen belül és nem kint. Nem kell teleszórni a feedet, nem kell az összes képpel, videóval, idézettel felidézni azt, amit úgyse lehet. A gyász, az őszinte gyász bent van, benned.


Amikor gyászolunk magunkat gyászoljuk egy picikét. Mert tudjuk, hogy más lesz onnan a világunk. Ha valaki távozik a családból, és az mindegy, hogy az a nagy, tágas család, az emberiség, vagy a szűkebb család, a nép, aminek te tagja vagy, vagy egy kisebb közösség, vagy a tényleges családod, amit te is annak hívsz, szóval legyen bárki aki távozik, soha semmi nem lesz már semmi olyan, mint előtte volt.


A halállal nem akar szembesülni az, aki a jövőtől fél.





Most a nagy érzések időszaka jött el. Most igen, megszakad a szív. Az érzelmek elárasztanak, finoman, lassan törnek előre, nem cunamiként, hanem csak napról napra növekvő áradatként. Először csak a bokádig ér, aztán hömpölyög tovább, azt veszed észre már a derekadnál jár, a mellkasodnál, aztán, ha nem figyelsz, átcsap a fejed fölött.


Mindig maradjon a fejed a víz felett, erre vigyázz. Ne merülj el, urald a fájdalmadat, ne a fájdalom uraljon téged. Használd az érzelmeket és hajózz a hullámain, de ne süllyedj el!


Itt az idő, hogy érezz. Érzések. Érzelmek. A múlt felidézése. Merülj alá, de önszántadból, kontrolláltan.


A Rákban megpróbálunk hátrafelé menni, valahogy visszaköszönt a múlt, de csak lassan tudsz arra menni, ezért óvatosan, tudatosan. Menj most, de maradj tiszta fejjel.


Lassulj le.


A régi világ letűnőben van. Ami volt, az már nincs, ami van az már nem úgy van. Valami más jön, de ahhoz, hogy az elkezdődjön, ne fogjon a múlt. Nézz hátra, menj rá, vizsgáld meg és aztán indulj neki. Minden réginek volt egy ilyen kezdete. Minden régi is egy változásból indult. Ne legyél a régi rabja.


A Rák életszeretete most segíteni fog. A Rák páncélja az, ami most védeni fog. Megvédi a pihe-puha belsőd, a sérülékeny részeidet. Engedd ki az érzékenységet, sírj ha kell, az érzelmek a víz, a könnyekkel távoznak. Sírj bátran most többet! Nehogy szárazz maradjon a szemed!


Ha nem kaptál eleget a szülőktől, sirasd el! Ha nem kapod meg azt a figyelmet, azt a szeretetet, amire úgy érzed, szükséged lett volna vagy van, fogadd el! Ettől vagy te az, aki vagy, szeretgesd meg önmagad, dédelgesd meg saját magadat!


Ott a páncél rajtad, a láthatatlan védelem, ne bújj be alá túlzottan, csak tudd, hogy történjen bármi, lesz, ami megtart, ami vagy aki egyben tart, ami vagy aki a hátad mögött van.


Az élet szép. Az élet csupa érzelem. És ez így van jól. Ettől vagy te ember. És embernek születni kiváltság, nagyon kevesen léphetik meg, hiszen nagy a tét, mert innen, ebből a létformából lehet megvilágosodni.


Engedjük el a távoli és közeli családtagjainkat, éld meg az érzelmeidet, engedd ki őket. Lehetsz szomorú. Megteheted. Lehet neked rossz. Érezheted. Most rendben van. Ne hessegesd el. Csak maradj talpon, ne sodorjon el.


Csak aki meg tudja élni az érzelmeit, tudd továbblépni az úton.


Útközben történik a jóga. Fogjuk a kezed, fogjuk egymást kezét.


Egy család vagyunk. Egy vagyunk. Az vagyok. So Ham.


Namasté

Alexandra

0 megtekintés

Kapcsolat: utkozbenjoga@gmail.com

​created by @adform