Recent Posts

Archive

Tags

Éves elszámolás

Vége az évnek. Sokan írjátok, hogy hál' Istennek,hogy vége és még többen számot vetetettek, hogy mi mindent vett el tőletek ez az év.


Én szeretem a másik oldaláról mindig szemlélni az életemet, a pohár félig tele nálam, sosem félig üres.

Neked mi volt jó ebben az évben?


Minél nagyobbra tőr az ember, minél magasabban van, annál nagyobbat tud zuhanni is. Tehát, akinek nagyon csillogó vágyai és tervei voltak, aki nem elégszik meg a Balatonnal, hanem csak a Maldív-szigeteken tud boldog lenni, annak bizony nagy pofont adott ez az év.


Összefoglalás következik, mit adott nekem 2020.


Nekem szerencsém volt, a családomból senki nem lett beteg, vagy legalábbis nem tudunk róla, senki nem mutatott tüneteket.

A baráti körömben és a tanítványaim között többen is elkapták a vírust, de könnyebben túlvészelték. Természetesen együttérzek azokkal, akiknél súlyos volt a helyzet, tudom, hogy sokan vannak.


Szinte mindegyik tábort meg tudtam tartani, elmaradt ugyan 2 elvonulás, de így is 10 tábort vezettem, plusz az oktatóképzés 2 táborát is megtartottuk, több mint 300 résztvevővel ebben az évben.


Az online órákra is sokan jöttetek, amint lehetett kültéren tartottam az órákat és az Anahita Jógaközpont bezárása ugyan abban érintett, hogy új helyet kellett keresnem az óráimnak, de némi vargabetű és több próbálkozás után most megleltem magam a MOM-ban. Egyelőre jó.


Költöztem egyet tavasszal, a vírus közepén, amikor még ennyire sem tudtuk, hogy mi ez az egész, mint most, de jó döntést hoztam és az iskolaváltást újra jól vette a fiam, pedig volt benne bőven rizikó. Tavaly is költöztünk, tavaly is váltottunk iskolát. Azt hiszem ezért vagyok a leghálásabb ebben az évben, hogy ő könnyen veszi a váltásaimat és valahogy mindig négy lábra érkezünk.


Nagyon boldog vagyok, hogy egyre többen úgy érzitek, valóban tenni szeretnének a változásért és jöttök magántanítványként is, sőt vannak, akik évek óta járnak és kitartóan dolgoznak önmagukért. Őket külön csodálom. Nagyon örülök, hogy sokan úgy gondoljátok, a jóga útját válasszátok, mert én is biztos vagyok benne, hogy ennél hatékonyabb eszköz igazából nincs, hogy jobb legyen az életünk.


Kialakítottam egy rendszert, a csütörtök teljes mértékben és a délelőttök is többnyire az én időm, ezt nagyon jól tettem, mert nem tudtam előtte töltődni. Ez is egy nagyon komoly és fontos döntés volt nekem ebben az évben, az előző évekhez képest.


Nagy öröm számomra, hogy az Útközben jóga egy nagyon komoly közösség lett, barátságok születtek és szerintem nekem vannak a legjobb tanítványaim, akkor is, ha mindenki ezt állítja. Csodás és rendkívüli emberekkel ismerkedhetek meg és ez nagy melegséggel tölt el. Nagyon nagy érték és erő van ebben a közösségben. Ezt én pontosan látom, értem.


Ebben az évben rengeteget tanultam magamról, a munkabírásomról, az erőmről, a képességeimről, az érzelmeimről, a gyengeségemről, a férfiakról és a nőkről. Megtanultam, hogy nem kell mindent megcsinálnom egyedül és inkább várok, míg jön az az ember, akivel együtt majd lehet, inkább, minthogy az akaratomat erőszakosan érvényesítsem. Akkor is, ha mostanra tényleg tudom, hogy szeretnék igazából élni. Megértettem, hogy mi az, hogy elfogadás, hogy mindent nem lehet. Ebben az évben vált teljesen világosra számomra, hogy hol tudnék teljesen felszabadult lenni.


Megtanultam azt is, mi az, hogy bizalom, mások jobb megértése. Mi az, hogy önzetlenség, alkalmazkodás és hogy meddig menjek el ezekben. Ebben rengeteget léptem ebben az évben.

Az egyik legmélyebb élményem idén, amikor egy szarvast láttunk ketten egy fiúval az erdőben, olyan közelről, amilyen közelről még életemben nem láttam vadonban élő állatot. Nem vett minket észre, tisztította a hatalmas agancsát egy fán, olyan hangosan és elszántan, hogy mindig akkor léptünk, amikor ezt csinálta, de valamit sejtett, megérzett, mert szüneteket tartott, néha megállt ebben a nagy munkában. Akkor mi is megálltunk. Sírtam. Folytak a könnyeim. Mert igaz volt. Valódi volt. Szinte karnyújtásnyira. Hatalmas ereje volt ennek a találkozásnak.


Most már csak az IGAZ, a VALÓDI érdekel. A hamis, a majdnem olyan nem. A majdnem olyan, az nem olyan, ebben az évben ezt is megértettem.


Eddig is imádtam a természetet, de ebben az évben értem meg igazán rá, hogy teljesen megmutatkozzon nekem. Ez viszont azt is hozta, hogy nagyfokú ellenérzés alakult ki bennem a városi léttel kapcsolatosan. Ebben türtőztetnem kell magam, mert egyelőre nem tudok ebből kilépni. Tehát alázatot és türelmet is tanított ez az év nekem.


És mi az amit nem szeretnék?

Nem szeretnék olyan helyre utazni, ahova úgy tudok csak eljutni, hogy repülőre kell szállni. Ugyan évek óta tervbe van véve egy indiai és egy Bali-utazás, de ha én megyek, akkor hónapokra, ezért is nehezen lépem meg. Tartós ottléteket szeretnék, ha az utazásnak ezt a formáját kényszerülök választani.


Nem szeretnék olyan ételt fogyasztani, ami feldolgozott. Lehetőleg hazait eszem és a piacon veszem.

Szeretnék a kényelmes életből még jobban leadni, inkább hegyre mászni, mint a völgybe leereszkedni. Inkább felöltözni, mint a fűtést nagyon felnyomni.



Ha tehetem mindenhova gyalog megyek, minél kevesebbet szeretném az autót vagy a BKV-t használni. Nem szeretnék messzire menni, csak a jógatáborok alkalmával.


Minden reggel szeretnék tudni gyakorolni és minden este meditálni. Ezt már majdnem sikerült megvalósítanom, de még kitartóbb szeretnék ebben lenni. Minden este szeretnék elolvasni egy verset és filmet csak napközben nézni.


Szeretnék még jobb anyja lenni a fiamnak, olyan, akire felnéz, akiről érdemes példát vennie, aki tudja a jó irányt. Olyan, akivel szeret lenni és őszintén beszélgetni. Akire jó lesz neki visszaemlékezni, ha már nem leszek.


Ma reggel a kutyával ott sétáltunk, ahol tartottuk Bakos Bettinával és Dévényi Zoltánnal az élőzenés gyakorlásokat. A képen ez a mező látható. Ez az én helyem. Nagyon megható pillanatokat éltünk ott át együtt és nagyon remélem, hogy amint jobb lesz az idő, tudjuk ezeket folytatni, mert ennek igazán látom az értékét és az értelmét. Két ilyen tehetséges, érzékeny és tiszta emberrel dolgozni együtt felemelő.


Nagyon köszönöm, hogy az idei évben többen is segítettétek a munkámat, hogy Szörényi Nóri tanfolyamszervező lett és a táborok körül is segít, minden szervezési és adminisztratív teendőt az oktatóképzés körül is levesz profin a vállamról.


Nagyon köszönöm Dobcsányi Bernadettnek, hogy jogász és egyben kreatív tehetségét maximálisan bevetve rengeteg szerződés, adatkezelési tájékoztató, bérletek, utalványok és minden más egyéb munkával szintén nagyon kreatívan tehermentesít.


Nagyon köszönöm Kovalovszki Dánielnak, hogy elkészíti a videókat, hogy technikai és zenei segítséget nyújt nekem, jövőre még szorosabbá szeretném tenni vele az együttműködést, mert rengeteg ötletem, tervem van a videókkal kapcsolatosan. Ebből egyébként még ma vagy holnap fogtok is látni egyet, amit Danival együtt csinálunk.


Ez az első év, hogy igazi segítőim vannak és rendkívül hálás vagyok ezért.


Tehát nekem ez egy fantasztikus év volt, nagyon nagyokat léptünk, mindjárt 9000 követője van az oldalnak ezért nektek is hálás vagyok és köszönöm, hogy olvastok!


Vigyázzatok magatokra, éljetek egyszerűen, fenntarthatóan, tisztán és tegyetek mindig a változásért!


Hari OM Brávácz Alexandra #éveselszámolás