Recent Posts

Archive

Tags

A jóga szilárd és könnyű

Jóga szútra 2.46. szthira-szukham-ászanam A helyes ülésmód az, amely szilárd és könnyű (kényelmes).

Akkor "jó" az ászana, ha már nem megerőltető számodra és a test szilárddá válik benne, nyugalomra lel. Akkor kiegyensúlyozott a póz, ha az ember az elméjét el tudja csendesíteni benne és leginkább mondjuk a határtalan óceánra gondol vagy az égbolt végtelenségére. Ezt Baktay Ervin mondja. Ezek a képek a korlátozatlanság és az ún. egység megélését segítik. Egység azt jelenti, nincs kettősség, nincs hideg vagy meleg, nincs akarás nem akarás, nincs nappal vagy éjszaka, öröm vagy bánat. Ez a jóga állapota. Ezért csináljuk, ezt érjük el a gyakorlás által.

Jóga azt jelenti uralni. Uralom az elme, a gondolatok, az érzékszervek felett. Egy rendkívüli állapot, amikor nem engedjük, hogy a külső körülmények ide-oda cibáljanak minket és mi azok szerint csak kapkodjuk a fejünket és ilyen-olyan érzelmi állapotba kerüljünk. A jóga az igazi önuralom. Az önuralom pedig meditáció, amiből következik a samadhi, a megvilágosodás. Ez a jóga célja és a jógagyakorlatok ezt készítik elő.

Hmm, na nézzük. Szóval szilárd legyen a póz és kényelmes. Valakinek a savászana (hullapóz) szilárd és kényelmes, van, aki megpusztul benne, olyan ideges lesz tőle. Van, akinek a fejenállás egy semmiség, de olyan is van, aki sírva fakad, mert nem tudja felemelni a lábait, nem tudja lent hagyni a fejét, az egóját. Az ászana tehát csak akkor hasznos, ha kihívást jelent számodra. Ha meg kell erőltetned magad benne. Olyan pózokat gyakorolj, amelyek elvisznek a határaidig, de nem visznek túl rajta. Amelyek szembesítenek a félelmeiddel, amelyek kipiszkálják a tudatalattiba besöpört érzelmeket és gondolatokat. Amelyek elvisznek mélyre és szembesítenek. Viszont csak akkor jó, ha közben nem lesz neked túl fájdalmas. Hosszú hónapok, évek gyakorlása kell hozzá, hogy a belső énhez hozzáférhess, a sok réteg, ami évek alatt rá lett hordva, általában nem könnyen hozzáférhető. Ezért nem érdemes egyébként mással összehasonlítanod magad, mert mindenki máshova és más mértékben hordta azt a hegyet, amit nekiáll a jógájával elbontani.

Addig bontod, amíg egy nap eljön a pillanat, amikor megérted az erősségeidet, a gyengeségeidet. A késztetéseidet, az elutasításaidat. A rossz döntéseidet. Ha megtanulod önmagadat akkor, de csak akkor, tudsz beavatkozni.

Az ászana ezért sosem lehet cél. A testet csak használod, hogy magadhoz hozzáférhess. Hogy az izmokban, inakban, csontokban, sejtekben tárolt információt előkaparhasd. A fizikai test csak egy kommunikációs csatorna. Megteremti a lehetőséget, hogy beszélgethess önmagaddal, ha tetszik a lelkeddel. A lélek nem egy különálló valami, csak a tudatosság egy finomabb szintje, de rengeteg mindent tárol és irányít. Hogy eljuss oda csend kell és nyugalom. Stabil és zavartalan testhelyzet. Ha elterel egy gondolat vagy egy rossz érzet, hogy jaj de fáj, jaj mindjárt kibillenek, jaj ezt nem tudom megcsinálni, jaj a szomszéd matracon a lány mennyivel ügyesebb, ha beindul a majom-elme, akkor vége, vesztettél, akkor zavar támad a kommunikációs csatornában. Akkor nem tud megvalósulni a jóga, bármennyire a nyakad köré tudtad tekerni a lábad. Hogy ki mennyire hajlékony vagy erős? Kit érdekel. Sosem ez vezéreljen, hanem, hogy a te gyakorlásod abban az ászanában milyen. Megfelelően szilárd? Egyensúlyban vagy, szinte mozdulatlan? Mennyire kényelmes, menyire nem fáj, nem halsz meg benne, nem szorítod össze úgy a szád az erőltetéstől, hogy elzsibbad az arcod.

Hogyan gondolta ez a Patandzsali, hogy lehet valami egyszerre szilárd és közben kényelmes is. Hiszen a szilárdsághoz az kell, hogy megfeszítsd az izmaidat, a könnyedséghez pedig, hogy elengedd. Ez a csodálatos a jógában, hogy ezt egyszerre lehet és kell megvalósítani, az aparigraha és a vairagja. Megragadás és elengedés és egyszerre. Ez a jóga szerint az egyensúly. Ezt nem lehet elmondani, ezt gyakorolni kell. Practice and all... Ha egy pillanatra akár ki tud szakítani ily módon a póz a mindennapok kattogásából megérte. Akkor fogsz megsejteni valamit abból, amit úgy hívsz, hogy É N.

Napjaink jógájában eléggé elterjedt, hogy akkor jó a jóga, ha utána vagy akár közben is fáj. Belenyomnak, hogy le tudd rakni a fejed. Pedig, ha másnap izomlázad van vagy megsérültél biztos lehetsz benne, hogy valamit nem jól csináltál, akkor túlzottan a szilárdságra való törekvés vezérelt, túlhúztad és az ellazulás nem tudott megvalósulni. Persze a sérülés is tanít, ha figyelsz rá. Így van ez a hétköznapokban is. Ha valahol túlhúzzuk biztos, hogy lesérülünk. Ha túl sok a feszültség, a dolog és a másik tálkában túl kevés az ellazulás, akkor ahhoz, hogy meg tudjon valósulni az egyensúly, valaminek történnie kell. Ha lesérültél utána nagy pihenés jön, hiszen nem tudsz mozogni.

Lebetegedtem. Itthon fekszem, ahelyett, hogy a ma kezdődő, betervezett kismama jógaoktatói továbbképzésen vennék részt. Először tiltakoztam, mérges voltam, kapálóztam. Aztán gyorsan jött a belátás, el kell fogadnom a helyzetem és elkezdtem figyelni magam. Nem fogok semmit siettetni, nem fogok pánikolni, elengedem. Törekszem megérteni, mi váltotta ki az ellenállást, hogy jutottam ide, mit feszítettem túl, hogy pont ma ilyen állapotba kerüljek. Lenyugszom és fülelek. Hátha felsejlik a lélek és beszélgethetünk végre. Gyakorolni fogom a nekem egyik legnehezebb ászanát (a savászanát).

Fogadd el te is a korlátaidat, a sérüléseidet, legyenek azok a fizikai testben vagy mélyebb rétegekben. Fogadd el, hogy van, hogy lebetegszik, fogadd el, hogy öregszik ez a test, hogy elfárad, hogy néha nyűgös, szúr, feszül, gyengül, elege lesz, nem bírod megcsinálni, nem bírod kitartani és csak nyugalomra vágysz. Figyeld és használd, hiszen ez csak egy készülék. Kell ahhoz, hogy önmagaddal kommunikálj. Vigyázz rá, mert csak az az egy van neked belőle, de tudd, hogy csak egy eszköz, fontos, de nem a cél.

Sose értékeld túl. Hallgatózz.

Namasté, Alexandra #jóga #jógaszútra #jógafilozófia #patandzsali #shavasana