Recent Posts

Archive

Tags

Ismerd meg a sötét oldalad Káli Puja - 2. rész

Káli a változás, az idő és a rombolás istennője. Ő a vad erő, a pusztításra képes energia benned. Ez az az erő, ami szükséges a transzformációhoz. Valamelyik nap írtam már erről, hogy mennyire fontos a rombolás. Csak a romokon keresztül vezet az út az újjáépítéshez. Ez az az energia, amit a jógában is használunk, ez az átalakulás művészete. Amihez viszont idő kell. Káli. Segít abban, hogy megnézhesd mi van valójában benned. Túlzott ragaszkodás, vágy, mihez kötődsz túlzottan, mi vagy ki tart vissza a múltból. Mi vagy ki tart vissza, hogy meglépj valamit. Miért félsz a jövőtől. Káli az a koromsötétség, amitől mindannyian tartunk. De bíznod kell benne. Szeretned kell, hiszen ő is szeret téged. Azért rombol, hogy legyen lehetőséged a változásra. Hogy megtörténjen az átalakulás. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Mit tehetünk konkrétan annak érdekében, hogy megéljük Káli istennőt magunkban. Íme néhány tanács: először is üsd be a keresőbe és keress róla egy olyan képet, ami tetszik, amivel úgy nagyjából tudsz azonosulni. Nem lesz könnyű ilyet találni, egyrészt mert a keleti ábrázolások elég messze állnak a mi nyugati, vizuális kultúránktól, másrészt mert Káli tényleg nem a kedves mosolyáról híres. Mindegy, válassz egyet. Nyomtasd ki, színesben, ez fontos. Ha tudod rakd be egy képkeretbe. Találj neki egy jó helyet a lakásban, ha van persze már kialakított helyed a gyakorlásra, netán olyan szerencsés vagy, hogy külön gyakorlószobád, sarkad van, akkor helyezd oda. Rendezz be számára egy kis helyet.

Ülj le és nézd a képet. Aprólékosan vizsgáld meg. A környezetet, ahol van, aztán őt magát, a lábait, a karjait, a kardját, a fejét, az arckifejezését, a hosszú kinyújtott nyelvét, a loboncos haját. Csinosíthatod a helyét, Káli virága a hibiszkusz, de bármilyen virágszirom megteszi; és helyezz három külön kis tálkába rizst, sót és vizet. Ismételd el háromszor az AUM mantrát. Szóval ülsz előtte és figyeled. Hívod. Hol vagy, te vad durvaság? Vársz. Várod, hogy megérkezzen. Aztán eljön hozzád. Érzed az erejét. A jelenlétét. Figyeld az érzelmeidet, a gondolataidat közben. Érezni fogod, hogy jelen van és hogy ő is figyel rád. A szíved mélyén érezd, hogy ott van. Onnan idézd fel, hogy miért vagy dühös, mérges, indulatos. Kit utálsz. Miért utálkodsz. Ki az aki bánt és hogyan teszi ezt. Érezd ahogy Káli ezeket a negatív érzelmeket gerjeszti és növeli benned, aztán ajánld fel neki és figyeld ahogy beindul és tombol, kaszabol. A kardjával szétveri. Tedd össze a két kezed a szíved előtt és köszönd meg neki. Egy másik alkalommal vegyél elő egy papírt és egy tollat. Mindezt, amit érzel, minden fájdalmat, bánatot írd fel erre a papírra. Az igazságtalanságot. Azt, hogy mikor utálod magad, amikor és ahogyan akkor viselkedsz. Írd fel azt is, hogy mely helyzetekben nem vagy őszinte. Mikor játszod meg a szuperkedvest, a cukit, miközben belül tombolsz. Írd fel mire akar megtanítani Káli. Mire hívja fel a figyelmed. Mi az, amit szét kellene rombolni az életedben. Milyen téves hiedelmeid vannak magaddal szemben. Mivel bántod magad. Nem csak olyan gyakorlatok, mint a koncentráció, a meditáció vagy a direkt párbeszéd segít megismerni Kálit. Csinálj bármilyen vad (de nem ártó) dolgot, amit ki akartál már próbálni, de eddig nem merted meglépni. Ez mindenkinél más. Húzd fel a táncos cipőd és ropd hajnalig egy idegen helyen. Vagy táncolj otthon, énekelj, mintha senki sem látna. A vad tánc egyébként is az egyik legjobb eszköz Káli megidézésére. Utazz el egyedül, messzire. Fuss. Sokat. Rengeteget. Mássz meg egy hegyet. Menj fel a hegytetőre, ahol senki se lát és hall, és üvöltsd ki magadból a fájdalmadat. Mondd meg neki a magad igazságát, valakinek, akinek már régen meg akartad mondani. Persze vigyázz, nehogy megbántsd. Jógázz! Harcos ászanák (Virabhadra 1-2-3) kinyújtott nyelvvel. Sakti póz. Ne feledd, Káli feltartja a kezét, s ezzel azt mondja: Ne félj! Káli felszabadít. Akkor fogod szabadnak érezni magad, akkor fogsz tudni fellélegezni, ha engeded magadban kitombolni. Gyakoroljuk fáradhatatlanul! Namasté, Alexandra