Recent Posts

Archive

Tags

A jóga valódi célja

Régóta terveztem írni a jógáról, a gyakorlásról, mert újra meg újra felmerül, hogy mi egyáltalán a jóga. Mi az és mi nem az.


A tegnapi bejegyzésemben idéztem Pattabhi Jois-ot, aki azt mondta az igazi jóga belül zajlik, minden más cirkusz. A jóga láthatatlan, a másik szeme által nem felismerhető, tehát nem mindenki jógázik, akiről látsz egy képet, hogy fejen áll kirakva a közösségi oldalon.


A jóga tehát egy olyan gyakorlati rendszer, amely a külső burokból indul ki, a fizikai testből és onnan halad befelé. A testre összpontosítasz, a szokásaidon, életmódodon változtatsz, gyakorlatokat végzel, irányítod a légzésed által az energiáidat, visszavonod a figyelmed, egy valamire koncentrálsz és aztán így kerülsz belülre. Ha el tudod érni, hogy a test mozdulatlanná váljon, akkor tudsz találkozni önmagaddal.


Csakhogy ez egyre jobban eltűnik a mai jógaoktatásból.


Patandzsali azt mondja, szthira-szukham ászanam. A testhelyzet stabil, tehát mozdulatlan állapotú és gyönyörteli.


Nem szenvedős, mozgós, áramlós, nem erőlködős, nehéz, feszülős. Stabil és gyönyörteli.


A hétköznapokban mindig kibillent állapotban vagyunk, egyáltalán nem stabilak és a gyönyör érzésétől is nagyon messze. Hol valamit szeretnénk, aztán pedig valami mást pedig elutasítunk, ebben a két végletben csapódunk ide-oda.


Ez a csapódás egy háborgó elmét eredményez, a jóga célja pedig ezt a háborgást megszüntetni. Ezért is haladunk Patandzsali jógaszútráiban a jámák és nijámák, ászanákból a koncentrációs, meditációs gyakorlatok felé.


Napjaink jógaóráin leginkább ászanákat gyakorlunk a jógaórákon, ami nem feltétlenül rossz, csak tudni kell, hogy ez egy nagyon kis szelete a jógának. Az ászanagyakorlás segítségével beindíthatjuk viszont az energiaáramlást. A prána, az életerő, életenergia megmozgatásával felébresztjük az energiaközpontokat, a csakrákat, ahol a blokkjaink laknak.


A karmikus blokkok egyrészt fizikai szinten jelennek meg tünetekben, például betegségekben, másrészt gondolati és érzelmi blokkokban is megnyilvánulnak ezzel akadályozva minket.


A test és különösen a gerinc helyzete megmutatja az ember érzelmi és tudati állapotát. Ha beesik a váll és a hát domború akkor az a vágyakozást erősíti bennünk, amikor hátrahúzunk, akkor a gőg és a büszkeség jelenik meg, a félelem és a féltékenység balra húz, a harag jobbra, a kétely pedig csavar.


A jógaászanák által ezek kiegyensúlyozódnak. A cél tehát, hogy megtanulj középre kerülni, a szélsőségeken túllépni.


A jógában nagyon gyakran megjelenik a lótusz, mint szimbólum. A lótusz egy olyan virág, ami a sárból indul, a mélyből, a zavarból, a zavarosból, a sötétségből, a tudatlanságból, a mozgásból, a katyvaszból.


Viszont felfelé tör, a fény felé, a víz felett nyílik ki, a nyugodt, mozdulatlan, békés, tükörsima felszínen. A lótusz virágja a tudat kinyílt és tiszta állapotát szimbolizálja.


A tisztaság a karma megtisztítását jelenti, egyfajta egyensúly létrehozását, amit nem könnyű megteremteni, nem magától értetődő, de mindannyiunkban benne van a lehetősége.


A gyakorlatok, az ászanák tehát ennyi és semmi több. Ne értékeld túl az ászanát, mert ez egy nagyon kis része, viszont nem elhagyható.


Energiával dolgozunk, ezt jelenti a Hatha jóga. És minden jógairányzat, legyen az a Vinyasa Flow vagy az Ashtanga vagy a Kismama jóga, mindegyik a Ha (A Nap vagy a tűz minőség) és a Tha (Hold vagy a víz minőség) az energiákat mozgatja meg, indítja be. Egyik gyakorlatban az egyik energiát a másikban pedig a másikat, az óra végén pedig valószínűleg beáll az egyensúly. Minél többet gyakorolsz, annál többször áll be ez az egyensúlyi állapot, annál hosszabb ideig maradhatsz benne.


Tehát mindig a mozgás felől haladunk a mozdulatlanság felé.


Gondolj arra, hogy a Megvilágosodottat hogyan ábrázolják, nem fejenállásban, vagy egy kézen egyensúlyozva vagy a törzse körül tekeredve, hanem egy ülőhelyzetben. Megvilágosodni az egy helyben levésben lehet, nem a mozgásban. A mozgás csak az energiákat mozgatja meg, indítja be, a csoda akkor történik, amikor lefekszel utána a talajra. Akkor egyenlítődnek ki az energiák. Az igazi jóga nem az ászanázás közben, hanem az óra végén, a jóga nidrában, a relaxációban történik.


Sokszor észlelhetünk az ászanázás közben fura érzetek, melegséget, zsibbadást, szédülést, de előfordul néha hányinger, fejfájás, vagy sírás, zokogás is. Ez azért van, mert az energiaáramlásnak köszönhetően a karmikus lenyomatok, az érzelmi blokkok elkezdenek oldódni vagy ki is oldódnak.


Minél lassabb a jóga, annál inkább célja a megvilágosodás. Annál kevésbé szól teljesítményről, megfelelésről, látványról. Ha túl gyors a mozgás, nem tudsz tudatos lenni, ha kevés az idő, nem tud felfelé indulni az a lótusz.



Ennek értelmében a dinamikus irányzatok célja és működési elve teljesen más, mint egy hagyományos, statikus óráé.


De minden jóga célja a meditáció állapotának elérése és azt meghaladva a megvilágosodás.


A mozdulatlanság.

Az egy helyben levés,

A citta vrtti nirodha - az elme hullámainak a lecsendesítése.


Az ülőmunka miatt nagyon terhelt ez a pránaáramlás, minél többet ülsz, annál inkább, és úgy, hogy észre se veszed. Bezárul a szív. Megakad a prána. Ezért elengedhetetlen a mindennapi gyakorlás.


Tehát gyakoroljunk minél többet, és a legfontosabb, hogy ne álljunk meg az ászanáknál, hanem gyakoroljunk pránajámát, érzékek visszavonását, koncentrációs gyakorlatokat és meditációt is.


Csak aki így gyakorol állíthatja magáról, hogy jógázik.


Minden más cirkusz.


Hari OM,

Alexandra