Recent Posts

Archive

Tags

A világ mint akarat és képzet

Schopenhauerre az Upanisadok voltak a legnagyobb hatással.


Állítása szerint a világot az akarat (a Buddhizmusban ez a vágy) hajtja. Szerinte az élet egy igazi rossz tréfa.


Ő az első nyugati filozófus aki merít a védikus gondolkodásból és a Buddhizmusból.


Szembemegy azzal a hittel, hogy egy rajtunk kívül álló erő, vagyis Isten, megvált majd minket, persze csak ha jól viselkedünk az életünk során.


Ehelyett azt állítja, hogy önmagunk feladása, egyfajta feloldódás, az akarat teljes elhagyása az ember életének egyedüli célravezető útja.


Ez az üdvözülés, bár ő ezt a fogalmat nem használja.


A boldogság, az öröm csak az akarat művei, és mint olyanok időlegesek, törékenyek, mulandóak. Minden a változásnak van kitéve. Az akarat pedig örökké kielégítetlen marad.


Mindig csak a még, még és még. Valójában sosem elég. Semmi sem.


Ezt mondja a jóga is. Nincs állandóság, sem a jóban, sem a rosszban. A hétköznapi ember sosem érez boldog elégedettséget, olyanok vagyunk, mint aki örökké éhes, feneketlen bendővel, sosem tudunk jóllakni. Ezért örök szenvedésre vagyunk ítélve és így örökké elégedetlenek, telítettségérzet nélküliek, vágyteliek, végeredményben boldogtalanok.


Mindig más, mindig több kell. Ha egyenes a hajad göndörítőt veszel, ha göndör, vasalod minden nap.


Schopenhauer Kant hatására úgy gondolja, hogy az én világa képzet. Ami röviden annyit jelent, hogy tőlem függ a külvilág, olyan, amilyennek én érzékelem. Én határozom meg, hogy milyen, tehát én teremtem. A képzet mögött pedig az akarat áll.

Az akarat vak, és ebben a vakságban hajtja előre az életet - elképzelhetjük hova tartunk, egyrészt nagyon kérdéses, hogy jófelé-e, lehet, hogy pont a szakadékba. A vak akarat tehát, más fogalommal a vágy, vagyis az életvágy, az életösztön. A karma. A karma pedig élni akar, érvényesülni, akar akarni. Ez a szamszára természete.


Az erényes élet tudjuk, hogy önmagában semmi, mert benne maradhat az egó, a jógában is az erénytől (jámák, nijámák) a teljes önmegtartóztatásig kell eljutni, aszkézishoz, ahol többé nem érzed annak szükségét, hogy hétköznapi dolgokkal, az anyaggal foglalkozz, hiszen, azok soha nem elégíthetnek ki teljesen. Ez a világ rendje.


Aki erre vállalkozik, hogy a vágyait beteljesítse, az akaratát érvényesítse kudarcra van ítélve, hiszen az lehetetlen. Soha senki nem lesz elégedett. Mindig vannak elégedett perceink, lehet óráink, de ahogy gördül tovább a karma kereke, máris jön a következő vágy. Így megy ez karmafokról karmafokra. Barázdáról barázdára.


Schopenhauer szerint is a teljes lemondás, az önkorlátozás a cél, ami az ellobbanás, a szamádhi a jógában.


Csak „szándékos visszautasítással, visszavonulással, igaz közömbösséggel és tökéletes akaratnélküliséggel” lehet oda eljutni, bár, hogy eljutni, maga a szó hibásan azt sugallja, van honnan hova menni. Közben csak gyakorolni kell a tudatosságot, mert úgy lehet elérni „az élet akarása tagadásának” misztikus állapotát, ami már most, itt és a jelenben is van, elérhető, megvalósítható azonnal, nem egy távoli célpont, nem kellene csinálni semmit, ha ezt értenénk, hogy mit jelent. Ez a fura benne, hogy mégis gyakorlással tapasztalható meg ez az állapot és általában nem egyik napról a másikra. Sokszor egy élet kevés ennek megértésére.


Szóval akkor hogyan kell mégis nekiállni? Abból indultunk ki, hogy az akarat vak, ez a hajtóerő, a lovunk arra megy, amerre viszi az ösztön, a szokás, a jóga terminológiával: a karma. Egyetlen egy lehetőség van, fel kell nyitni a ló szemét, vagyis tudatosságot kell az akaratba tenni. Tudatosítani kell a vágyakat és utána elengedni azokat, ez a feladat, tudatosan lemondani róluk.


Ezt gyakoroljuk mi jógik.


Amikor a jógaszőnyegen vagy, és csinálod az ászanát sokszor a vágy hajt csak. Hogy egyre szebb legyél benne, egyre tökéletesebben csináld és az egyre nehezebb ászanát.

Állandó kérdés mindig részetekről, hogy ez most jó? Hány szögben fordítsam el a lábam, hogy tartsam a karom? Véget nem érő kérdések. Sosincs vége.


Aztán, amikor megtalálod magad az ászanában, akkor meg még tovább merészkedsz, szerintem ez a legerkölcstelenebb a jóga szempontjából, először csak egy lábon állsz, aztán két kézen, aztán egy kézen. Talán majd a mutatóujjadon.


Tényleg sosincs vége.


A mutatóujjon való egyensúlyozás sem hozza meg az elégedettség érzését. A megvilágosodást nem az hozza el, hogy te jó vagy rossz akrobata vagy. Ha a mutatóujj megy akkor a föld fölötti lebegés lesz a cél. Mindig hajt valami hihetetlenül erős vágy, sosem leszel boldog és elégedett, ha az ászana lesz a célod.


Én rendkívül elégedett vagyok ebben az ászanában, pedig nem függőleges a karom és a kezem, nem fordulok el teljesen, nem tökéletes a gyakorlat. De olyan pillanatokat éltem át benne, nem most, amikor fotóztak, hanem tegnap, hogy ihaj.




Ezért ne adj túl nagy jelentőséget az ászanának, egy egyszerűbbnek mondható vakrászanában is meg lehet világosodni. Mindig elégedj meg azzal, hogy csinálod.

Csak a csinálás számít, mindig csak az egó vágyik a mennyiségre, a lélek mindig minőségre vágyik.


Az út a fontos, nem a cél.


Jó, de akkor miért tekergetjük, nyújtjuk a testünket? Mert csak így ismerheted meg. A korlátaidat, a blokkjaidat így tudod oldani.


Tudatosítsd, hogy azért ászanázol, mert el szeretnéd érni, hogy a test olyan jó állapotba kerüljön, hogy aztán sokáig tudj egy helyben maradni.


Ülni. Meditálni.


Ha mégis van az ászanának célja, akkor csupán ez az egy. Ezért olyan kevés képet látsz az instán meditáló emberekről, mert aki már odáig eljut, az nem fotózgatja magát.


Fogd vissza tehát magad, minél szerényebben, alázatosabban gyakorolj, minél kevésbé hivalkodóan, és ez igaz a ruházatodra, a külsődre, a környezetedre. Ne engedj a csábításnak, a vágynak, ne mutogasd magad. Senkit sem érdekel, hogy te már tudsz egy ujjon egyensúlyozni, ezzel csak az egód hízik, az akarat, vagyis a vágy szaporodik benned, tehát nem jógázol.


Hidd el, bízz a jógában, csak gyakorolj, magadban, magadnak és minden más jön.

Schopenhauer írt a szerelemről is, holnap majd arról is értekezünk, mert hát szerinte és szerintem is egy különleges helyet foglal el ebben az egészben, nagyon fontos.


Namasté Alexandra #akarat #képzet #vágy #jóga #vakrászana

 

Kapcsolat: utkozbenjogainfo@gmail.com

​created by @adform