Recent Posts

Archive

Tags

Amikor fél vagy

Félelem. Amikor az ember nem egészen, hanem csak félig van jelen az életében, akkor van, amikor fél. Amikor fél, nem egész.


Félelmek, hiedelmek, szorongások folyamatosan ott vannak, jönnek-mennek. A baj akkor van, ha ellepnek, ha ők irányítanak és nem te őket.


Pedig minden félelem irracionális, mert a jelenben nincs mitől félni. Mindig a jövőtől félsz, hogy valami be fog következni. De a jelenben még nem következett be, tehát szükségtelen tőle itt és most tartani. Persze a félelem segít is, de csak akkor, ha uralt. Mert a félelem egy olyan készültségi szinten tart, hogy el tudj kerülni bizonyos veszélyes helyzeteket. Erre régen volt különösen nagy szükség, amikor jött a kardfogú tigris.


Manapság, amikor nem a tigris, hanem a meleg jön a falból. sőt valahol már a padlóból is, amikor ennyire kényelmes és biztonságos életet élünk 100 évig, nincs is ekkora szükség a félelemre. Ezért gyártunk magunknak okokat, vélt és képzelt ellenségeket, veszélyeket, amiktől aztán lehet jól félni.

Szőjük az összeesküvés elméleteket.


Félünk a hatalomtól és még jobban a háttérhatalomtól, valakiktől, akik irányítják az életünket. Ilyenkor jönnek azok a teóriák, amiket jelen pillanatban olvashatunk a vírussal vagy az oltással kapcsolatosan, de ilyen minden közéleti, politikai megszólalás is, ami arra vonatkozik, hogy van egy megbúvó, nem nyilvánvaló, nem látható, csak sejthető ellenség. Egy veszélyforrás.


Aki még a félelemtől is fél. Fél félni.


Nagyon nehéz lehet így élni, így félelemben tartani saját magunkat, mint egy bilincs. Miért van erre szükség? Mert a félelem látszólag véd, hiszen felkészít a veszélyre. Egy külső védelmi hálót vonok magam köré, ahelyett, hogy magamban fejleszteném ki az erőt.


Aki ellenséget lát mindenben, az fél. Aki fél, az nem bízik önmagában, az nem hisz magában.

Ha tehát azt mondom, Bill Gates irányít az oltásokkal engem, akkor nem kell felelősséget vállalnom az életemért, nem teszek semmit, egy helyben vagyok és másokra mutogatok.


A félelem folyamatosan bizonytalanságban tart, elszívja az életerőt. Persze kívülről nem ez látszik. Mert hangosan mondja, minden fórumon hangoztatja a véleményét. Úgy tűnik, mintha ő lenne a titkok tudója, a beavatott, mindenki mást meg lenéz.



Közben pont azért hangos, mert titkon azt várja, valaki cáfolja már meg bizonyíthatóan tévképzeteit.

Aki nem fél, az csöndben van. A bátor ember nem hangoskodik. Nem akar másokat meggyőzni, másoktól válaszokat várni, igazoltatni vagy megcáfoltatni a félelmeit.


A félelem az önbizalomra van hatással és az önbizalomhiány gerjeszti. A félelem a magunkba és az életbe vetett hitet ássa alá.


A Dalai Láma mondja, hogy egyedül az önbizalom az, ami elvezet bennünket a boldogsághoz.

Aki összeesküvés-elméleteket gyárt, az elfordul a valóságtól és mivel így amúgy is egy illúzióvilágban élünk, vagyis annyi világ, amennyi tapasztaló, teljes lesz az elveszettség.

Az illúzióvilág illúzióvilágába száműzi magát az, aki fél.


Biztos láttátok Az eredet című filmet Leonardo DiCaprioval, ahol már nem lehet tudni, hogy mi az álom és mi a valóság.

Aki összeesküvés elméleteket gyártó az ott rekedt, abban a saját álomvilágában. Senki, de senki nem tudja felébreszteni, és, ha ő álmodik, vajon hogy tud magától felébredni?

A jóga azt tanítja, hogy ne engedd, hogy a múlt negatív történései befolyásolják az életedet, de a jövő miatt se aggódj. Foglalkozz a jelennel, a híres itt és mosttal.


Az elme folyamatosan gyártja a tartalmakat, emiatt vagy a múltban élsz vagy képzelegsz a jövőben, tehát soha nem a realitásban élsz. És akkor jön a félelem.

Varga Judithoz jártam Vinyasa Flow jógaoktató képzésre évekkel ezelőtt és ő mesélte nekünk azt a történetet egy nőről, aki pánikbeteg volt, és azon belül is agorafóbiás, ami azt jelenti, hogy nem tudott kilépni a lakásából. Teljesen bezárkózott. Valahogy az elmélet gyártók is így zárják el magukat a társadalomtól.

Amúgy a nő aztán egy szilveszteri éjszakán a Facebookra kiposztolta, hogy elege van saját magából és tesz egy nagy elhatározást, végiglátogatja az összes Facebook ismerősét. Több száz ismerőse volt a világ több sarkából. Végig dokumentálta videókkal az utazásait, nyilván először a kapuig alig tudott eljutni, aztán kínok között, de csak elment az első ismerőséhez. Még repülőre is kellett ülnie, ami az ő félelem-rendszerében egyszerűen addig kizárt volt. Volt, hogy zokogva kuporgott egy idegen fürdőszobában és nem mert meg se mozdulni, de aztán később egyre könnyebben mentek a látogatások és mire végigjárta egy év alatt az ismerősöket megszűnt az állandósult félelemállapot.

Saját magát hozta ki ebből, tehát van erre esély, csak nagyon nehéz.

A félelemnek két aspektusa van: vagy attól félünk, hogy elveszítjük azt, amink megvan, a másik, hogy attól félünk nem lesz a miénk, amit szeretnénk.

A félelmek lebénítanak, gátolnak abban, hogy teljes és egész(séges) életet élj. Felépítenek egy látszat önbizalmat, ami kívülről egy kemény páncélt mutat, erősnek hiszed magadat, valójában nagyon nagy gyengeségre vall belül.


Meg kell tanulni a félelemre úgy tekinteni, mint egy tanítóra, hiszen tudatja veled, hogy számodra mi a fontos az életedben.


Ha megismered és belátod, hogy mi a fontos neked, hogy mihez ragaszkodsz, mit félsz elveszíteni, vagy mitől rettegsz, hogy nem kapod esetleg meg, akkor legyél hálás önmagadnak, mert a félelem arra tanít, hogy arra a valamire vagy valakire a jövőben jobban kell vigyáznod. Ja, hogy ez te saját magad vagy?


A félelem valódi okát kell megkeresni, ami nem mindig nyilvánvaló, nem egyértelmű.

Sokszor hallom, hogy engedd el a félelmeidet, mintha ez egy könnyű, egyszerű mozzanat lenne. Sajnos sokszor nem egylépcsős és minél idősebbek vagyunk annál jobban kövül meg bennünk. Ezért komoly munka lecsákányozni.


Olvasok egy könyvet jelenleg a kamaszpszichológiáról és abban találtam, hogy a kamaszoknál egyszerűen kikapcsol egy vészjelző akkor, amikor veszélyes dolgot csinálnak, hogy egyszerűen ne nézhessenek reálisan a helyzetre. A kamasz ezért leugrik, belemegy, vállalkozik, mert ki van kapcsolva nála ez a terület. De ez a kamasz dolga, kipróbálhatja így önmagát nagyon sok mindenben, és igen, lehet sérül, vagy rosszul dönt, de csak így tanul!


Gyakorolod te is a vairagjat - a nem kötődést, az elengedést, a ragaszkodás mentességet.

Minden félelem gyökere a jóga szerint, hogy individuumként azonosítjuk magunkat, különálló lényként. Tudatosítsd magadban a valós, az igazi, isteni természetedet, ami ugyanaz benned és bennem, ami örök és állandó.


Nincs mitől félni.


A jóga, az ászana és a meditáció sokat segít, mert a jelenben tart. Ha nem vagy a jelenben nem tudsz fejen állni, ha nem vagy a jelenben, kínszenvedés lesz ötven percet ülni. Mindkét technika olyan gyakorlati utak, melyek segítségével tehetsz annak érdekében, hogy felébredj és ne fél, hanem egész legyél.


Ébredj fel!


namasté

Brávácz Alexandra


#félelemek