Recent Posts

Archive

Tags

Az alvilág kapujában

Lét és nemlét között, az alvilág kapujában állva. Ezt éljük most. Már lehullott a régi, de még látszódik, elénk terül, hogy szembesülhessünk.


Akár egy őszi fa, ami már csupaszon áll, de tarka lombkoronája, mint egy szőnyeg, aláterül.

Még nem jött el az enyészet, de elkezdődött a gyász. A mulandóság megélése, az elmúlás szükségessége.


November elején a Nap eléri azt a helyet, ahol a Tejút két ágra szakad. A régiek szerint az egyik végénél van az átjáró a másik világba, itt nyílik az alvilág kapuja.


A kapukat a Nap nyitja meg. Mindenszentekkor, november első napjának éjszakáján a Világfa tövénél az alvilág kapuja feltárul, nekünk, élőknek az elhunyt ősök birodalma felé, a halott szellemek számára pedig az árnyékvilágból az élők világa felé nyílik meg az átjáró.


Halottak Napjának előestéje így a legerősebb időpont azok közül, amikor a hagyomány szerint leomlanak a válaszfalak az élők és holtak világa közt és utóbbiak felkereshetik övéiket egykori lakhelyükön.


Érdemes este gyertyát gyújtani és az ősökre gondolni, tiszteletükre meditációt végezni, vagy éppen, ha úgy érezzük, van némi elvarratlan szál azt elvarrni, vagy ha kötést érzünk, annak érdekében gyakorolni, hogy azt el tudjuk vágni.


Amikor meghal egy családtagunk, társunk, édesanyánk vagy édesapánk, az energiája ott marad, ott van bennünk, körülöttünk, tehát ugyanúgy lehet vele dolgozni magunkban.


De szimbolikusan is lehet a halállal foglalkozni, nem csak olyan személyekkel, akik ténylegesen elhunytak, hanem akik élnek, de még mindig jelen vannak az életünkben, pedig ott már halottak.

A Skorpió-időszak az évkörben a befelé fordulás elmélyítésének szükségességéről szól. Beavató időszak ez, a halálból, a haláltól tanulhatunk.


A legjobb időszak a mulandóság tudatosítására.. Érdemes megvizsgálni, mi az ami mulandó és mi a maradandó, megőrzendő benned, mélyen belül. Vagy ki.


A Skorpió időszaka számos lélektudatosság emelését szolgáló lehetőséget támogat. A halál titkainak keresése, a születés misztériuma, a lélek mélységeibe való alászállás, az olyan tabukkal való foglalkozás, amikkel amúgy nem szoktál.


Most megtalálod magadban az ellentéteket és a szélsőségeket, és szembesülhetsz azokkal.

Az árnyoldaladdal. Mert mindenkinek van árnyoldala.


Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni! Ilyenkor a mi benső világunkban is alászállás indul a sötét tudattalanba.


Ezt támogatja a Jupiter - Plútó együttállás után induló negyven napos böjti időszak. A hagyomány szerint negyven nap kell arra, hogy megszilárdítsd a változást, hogy megváltoztass egy szokást, a teljes átalakulást.


A negyven nap alatt kiemelten fontos a harmadik, hetedik, tizenkettedik, huszonegyedik nap, amelyek az újravizsgálást és a szilárdítást, az elmélyítését, a fenntartását segítik. Ne hagyd, hogy elsikkadjon a felismerésed és az is eltemetődjön, aminek nem kellene. Jegyzed fel az addigi tapasztalatokat, élményeket, érzelmeket, gondolatokat.


Jegyezz fel mindent, ami jel lehet, és az is lehet, hogy csak később tudod azonosítani azt. Minden találkozás fontos lehet később.


A karma leépítő jellegénél fogva hihetetlen erővel újraszövődik, divatos szóval ez a komfortzóna, az öntudatlan benső programjaink hálója. Ne engedd, hogy kényelmes legyen, ami kényelmes, z mindig karma. Kemény erőfeszítést igényel annak elvágása!


Tudd, hogy a karma elvágható, újrafonható, mint egy varázslat úgy föl lehet ébredni belőle, mint Csipkerózsika, felszámolható és letudható minden minta. Sokszor azt gondoltam, hogy nem így van, olyan sokat vergődtem már ebben, hogy majdnem elvesztettem a hitem. De újra meg újra csináltam és igen, most már van tapasztalásom róla: a karma elvágható, megváltoztatható!


De nagyon keményen kell tenni érte!


A negyven nap elég, hogy elinduljon benned valami, vagyis, hogy legalább le tudd rakni a régit. Mert így tudsz felkészülni a fény eljövetelére. Gondolj úgy rá, mintha ez a negyven nap lenne a régi életed vége és a végén, a halál küszöbén való nagy átlépésre készülsz: a teljes szabadságra.


Ott, akkor levedled, mint a kígyó a már nem kényelmes bőröd és a növekvő fénnyel, elkezdesz növeszteni egy újat.


Mint az a bizonyos fa.


A temetés kell, a temetés szükségszerű. Csak ha átmész ezen a folyamaton van esélyed az újra.

Ha régóta benne ragadsz egy mintában, egy helyzetben, ha úgy érzed, nem tudsz tovább lépni, muszáj egy részednek meghalni.



Engedd őt el!


Jön az alászállás időszaka, ne hagyd ki ezt a lehetőséget. Lépj bele bátran a folyamatokba.

Végezz tehát böjtöt negyven napig, végezz egy gyakorlatot minden nap, legyen bármi is az, amit ennek a folyamatnak az érdekében végzel. Amit a múltnak, az ősöknek ajánlasz fel. Olyan ez, mint egy áldozat, gondolj Ábrahámra. Próbára vagy most téve!


Ezzel a tudatossággal, fókusszal gyakorolj és meditálj minden nap.


Ha így teszel, le tudod vedleni, magad mögött tudod hagyni és higgy benne, akkor fog jönni az új. A régi tudja táplálni az újat, akármilyen furcsa is ez, de ez van.


Mégis hova jöjjön most, amikor nincs hely? Rajtad, benned?


Teremtsd meg a helyet. Itt az idő a lezárásra.


Szeretettel, kitartást kívánok az úton!

Namasté Alexandra