Recent Posts

Archive

Tags

Oltatni vagy nem oltatni - nem ez itt a kérdés

Többen kérdeztétek, hogy én beoltatom-e magam. Elkezdtem ezért a témával komolyabban foglalkozni. Én általában az oltások ellen vagyok, meg minden művi beavatkozás ellen.

Ha viszont a radikális felfogásom szerint élhetnék, akkor nem szülhettem volna császármetszéssel, azaz valamelyikünk most nem élne. Valószínűleg én. Viselem is ennek a karmának a következményeit. Jobb nekem? Nem tudom, nem valószínű, de szeretek élni. Jobb másnak? Nem tudom, a fiamnak biztos teljesen másképp alakul az élete, ha anya nélkül kell felnőnie. Nem biztos, hogy rosszabbul, de másképp. Nem lehet ezt már így vizsgálni, teljesen értelmetlen kérdésfelvetés a múltra vonatkoztatva feltenni bármilyen jellegű kérdést is.

Nagy távaltokból a dologra nézve azt mondom, ha képes lenne mindenki úgy élni az életét, hogy nem mindig az életben maradás önmagában a jobb választás, akkor nem volt jó döntés. De nem volt választásom. Az ember már rég nem dönthet igazából a saját élete felett, már rég kiadtuk a kezünkből az irányítást. Jobban mondva átadtuk. Mindenre van most már szakma, van tanító, aki tanítja a gyerekeinket, rendőr, aki fenntartja a rendet, orvos, aki meggyógyítja a betegségeinket és sorolhatnám. persze egyik sem tudja igazán jól csinálni a te saját életedre vonatkozóan, de azért sokan egész jók ebben. Az, hogy ez egyéni szinten gyengít minket ez már senkit sem érdekel. Ez nem most kezdődött a 20. vagy sőt, a 21. században, a gyeplőt már bőven előtte átadtuk a kezünkből. Mert így kényelmes. Mindenben mindig a kényelmesség vezérel minket. Tehát így vagyok ezzel az oltással is. Gyengíti a génállományt, mert ha nem azok maradnak életben, akik a legerősebbek, akiknek a karmájuk szerint ez az egyik okozat, akik jól tudnak alkalmazkodni a vírushoz, mert erős az immunrendszerük, hanem rásegítünk, becsapjuk a kapuőröket és előre jól kiképezzük, felkészítjük őket. Ezzel gyengül hosszútávon a szervezet, mint olyan, össztársadalmi szinten gyengülünk. De ez kit érdekel? Ezzel változik a karma útja is. De ki foglalkozik még manapság a karmával? Senki, csak akkor, ha nagyon érezteti az okozatait. Viszont őszintén, ki az, aki ma azt mondja, az amúgy cukorbeteg nagymamájára, hogy haljon meg, mert ez a dolgok rendje. Már rég nem ez a dolgok rendje. Már nem úgy élünk, hogy ez a rend. Hogy nem olyan életet élünk, hogy cukorbetegnek lehet lenni egyáltalán, na az a baj. Minden gyógyszer beavatkozás a karmába. Igen az. Elindul az új rend, az új karma. Amióta az orvosok be tudnak avatkozni komolyan a dolgok rendjébe, azóta megváltozott a dolgok, vagyis a világ rendje. Azóta természetellenesen nőtt bennünk a ragaszkodás, és az élethez való ragaszkodás leginkább. Ennek meg számos következménye van. Most már ez a természetes. Hogy vissza lehet ezt fordítani? Nem hiszem.

Sőt, biztos, hogy nem lehet.

Teljesen kifordított elvek és értelmezések szerint éljük jelenleg az életünket, de az új rend lett az új rend. Nem tudunk másképp élni.

Aki nem eszerint szeretne élni, akkor az most álljon fel legyen kedves és tekerje le a fűtést, majd este a villany helyett gyújtson gyertyát. Ennek mi már keményen a részei vagyunk és nem is tudunk kihátrálni. Vannak páran, akik kivonulnak a társadalomból, jurtát építenek a domboldalban, otthon tanítják a gyermekeiket. Lehet ezt.

Bennem is él ez a romantika, hogy így milyen jó lenne élni. Ki lehet vonulni valamennyire a társadalomból, ők is azért sok kényelmi eszközt megtartanak, ők válogatnak, de ezt csak nagyon kevesen lépik meg. A nagy többségnek nem erre tart az élete.

Ez a Kali-júga, egy hanyatló kor, amiben élünk, ezt ne felejtsük el.

És ha most megkérdeznétek, hogyha választhattam volna, akkor mit mondok a 17 óra vajúdás után a császármetszés felvetésre, vajon mondtam volna-e, hogy ok, vállalom a halált, nem tudom, hogy megtettem-e volna, így, hogy adott volt ez az életmentő lehetőség. És ez a különbség. Adott volt és persze, nem is kérdeztek meg.

Kinyitottuk Pandóra szelencéjét már jó rég.

Aki tehát nem a jurtát választja, az már csak össztársadalmi szinten gondolkodhat, és máshogy nem is tud, mert aki nem a domboldalban él, akkor kénytelen az új rend szerinti élni. Aki a társadalomban él, nem tud itt jurta-szabályokat létrehozni.

A Pfizer vakcinája okos, biztonságos, "csupán" arra készteti az immunrendszert, hogy ha jön a nagy baj, majd reagáljon. Falakat húz. Ez olyan, mintha gyermekbénulás vagy torokgyík ellen nem oltatnánk be a gyerekeinket. Biztos vállalnád a rizikót, ha még egy olyan világban élnél, amikor ezek aktív fertőzések lennének? A fentiek tekintetében?

Mondom, már rég kinyitottuk Pandóra szelencéjét.

Amióta nem energiákban gondolkodunk, hanem a betegség az egy tény, amit mások (akiket orvosoknak hívunk) gyógyszerekkel gyógyítanak, rajtunk kísérletezve, amióta az embertől el lett véve a lehetőség, hogy változtathasson az életén és beavatkozhasson a saját életébe, azóta nincs mese, nem tudunk mit tenni, ez a kollektív tudatállapot erre kárhoztat minket.

A gyógyászat már nem energiagyógyászat, amikből egyébként mi vagyunk, a gyógyászat többnyire tüneti kezelés, nem az energiák helyrebillentése. Már nem működik úgy, az ember már rég elvesztette saját magában a hitét és ezzel az erejét, mert pl. az immunrendszer fel van készítve bizonyos dolgokra, amikre amúgy nem is kellene.


Olyanok ezek az oltások tehát, hogy előre falakat emelnek, jó magas falakat, amin nem tud átjutni a cunami. A falak egyre magasabbak, egyre áthatolhatatlanok. Hogy ott a falakon belül mi történik, ott milyen egyedek születnek az egy tejesen más kérdés, azzal a fal nem foglalkozik. De ez már egy megállíthatatlan folyamat, ebben ellenszegülni, nem együttműködni, összeesküvés elméleteket gyártani teljesen fölösleges, sőt egyenesen balgaság.

És akkor kérem, tegye fel a kezét, akinek nem lapul a zsebében az okostelefonja. Ez ugyanaz! Már rég együtt vagyunk ebben és élvezzük a szelence hatásait.

Vigyázzatok magatokra, amennyire tudtok, vagyis legyetek a tőletek telhetően leginkább tudatosak. Mondjuk jógázzatok. Megyek én is a matracra.

És még valami: csak olyan forrást olvassatok, pl. a cikkben említett pécsieket, vagy őket (https://www.facebook.com/nyllabiol/), akiket már a múltkor is megosztottam, akik szakmailag ebben a kérdésben hitelesek, hitelesnek gondolok olyat, akinek ez a szakmája.


Akit most itt a végén pedig megosztok, orvos és az orvos így gondolkodik.

Namasté Brávácz Alexandra

https://www.facebook.com/.../a.197564147.../808030346727508/