Recent Posts

Archive

Tags

Síva, önmagunk ura

A legnagyobb átok gyerekeinket belekényszeríteni az online oktatásba. Az amúgy is szinte teljesen függőknek szerhasználatot javasolni.


A digitális oktatás gyerekeknél, főleg általános iskolásoknál, akik egyáltalán nem tudják kontrollálni és visszafogni magukat, bár a gimnazisták és sok felnőtt sem, óriási veszélyt jelent, észrevétlenül kúszik be a bőrünk alá, sokkal, de sokkal halálosabb, mint ez a járvány.


Ráadásul a drága időt olyasmire vesztegetni, amit ezerszer hasznosabban lehetne tölteni, egyenesen téboly.


Nézem a fiam, ahogy görnyed a gép előtt egész nap és nagyon, de nagyon szomorúvá tesz ez a látvány.


Ha bármelyik tanár is azt gondolja, hogy tanítás közben ezek a gyerekek nem teljesen mást csinálnak, mint, hogy figyeljenek, az nagyon nagy tévedésben van. Nagyon kevesen vannak, akik kreatív feladatokat adnak nekik, akik önálló problémamegoldásra nevelnek.


Nézem az üres tekintetüket.


Pedig az idő és a tér nagyon értékes portékák. És egyáltalán nem tudunk bánni velük.


Hogy mikor, hol vagyunk és ott mit csinálunk - ez életünk lényege.


Tehát ilyenkor és persze máskor is, de most főleg lehetne és kellene is ezeknek a gyerekeknek olvasmányokat adni, ezalatt könyvet értek. Igazi könyvet, amit meg lehet fogni, kézbe lehet venni, amit meg lehet szagolni. Ez lenne az irodalom- és a nyelvtanóra. Feldolgoztatnám velük az olvasmányt feladatokkal, mégpedig úgy, hogy azokat meg írják le. Tollal. Kézzel. Papírra. Nem, nem a gépbe.


Írjanak, alkossanak, énekeljenek, zenéljenek, fessenek, kreatívan töltetném velük az időt, konkrét útmutatással, vezetéssel.


Minden nap kivinném őket az erdőbe, a természetbe, ott tanítanám a földrajzot, a történelmet, a biológiát és a kémiát. De ezekben a tantárgyakban is adnék olvasnivalót, gondolkodni valót, ismeretterjesztést tanítanék.


Tanítanám őket kertészkedni, ültetni, tanítanám őket iskolai kertben dolgozni, de környezetet óvni, szemetet szedni is. Tanítanám őket a környezetüket és önmagukat megismerni.


Tanítanám őket a felelős életre.


És nem, cserébe folyik le az az értékes idő és tér a lefolyón.



Valahogy mindig így vagyunk mindennel, csak azt nem csináljuk, amit valóban kellene.


Reggel nem kelünk fel időben, nem eszünk a megfelelő időben, nem fekszünk le a megfelelő időben. Nem azt eszünk, amit kellene, nem úgy, ahogy kellene, nem ott, ahol kellene.


Kiengedtük a kezünkből a gyeplőt és átadtuk másoknak. Tanároknak, orvosoknak, államnak, papoknak.


A saját életünk feletti öngondoskodás, az önkontroll, az önfegyelem, az önszabályozás szépen lassan eltűnik a hétköznapjainkból.


Ti, akik itt vagytok, olvastok, valamilyen önismereti úton jártok, ti vagytok a fáklyavivők. Tudtátok?


Vegyétek vissza az irányítást az életetek felett!


Létre fogunk hozni egy közösséget és nem csak virtuálisan, hanem ténylegesen, ahol visszatérünk életvitelszerűen a régi értékekhez. Ezen dolgozom már egy ideje.


Ez a jóga, nem az, hogy emelgeted a lábakat, az csak egy szelete. Az ászana csak egy eszköz arra, hogy önmagad mesterévé válj.

Mindenkiben ott van a mester, a guru. Kérd meg, hogy vezessen.


Ma kezdődik az egyik legszentebb ünnep, a Maha Shivaratri, a Síva Nagy Éjszakája, önmagunk megzabolázásának, jógájának az ünnepe.


Síva felel azért, hogy lehántsd magadról azt, amire nincs szükség, azt a kérget, ami már nem kell, azt a réteget, ami inkább hátráltat, mint segít.


Síva nem csak pusztít, hanem jelentősége abban is rejlik, hogy megteremti a lehetőségét valami újnak. Támogató, mert csak ott tud újrakezdődni valami, ahol előtte el lett rendezve minden, ezért hívják őt kegyes istennek. Egyszerre valaminek a végét, de azzal együtt valaminek a kezdetét is jelenti.


Síva a hinduizmus három jelentős istenségének egyike. Brahma, Visnu és Síva a teremtés, a fenntartás és a pusztítás, vagy a múlt, a jelen és a jövő. A tudat három állapotát, a létezők minőségeit, a gúnákat szimbolizálják: az ébredést, vagyis a cselekvést, az aktivitást (radzsasz) a tudatosságot és a tisztaságot (szattva) és az elnehezülést, a tompa tudatot, az alvást (tamasz).


Az ünnep alkalmával a templomokat virágokkal díszítik fel, mécsesekkel visznek fényt az éjszakába. Gyümölcsöt, megáldott, tiszta vizet, füstölőt ajánlanak fel, miközben a mantráit zengetik. Az ünneplőkre szerencsét és áldást hoz Síva.


Kiemelt jelentőségű ma este a meditáció és az ászana-gyakorlás is nagy szerepet kap. A hinduk ilyenkor estétől másnap pirkadatig fent vannak, jógáznak, meditálnak. Siva jelképét, a lingamot, a férfierő, a férfielv szobrát az ünnep alkalmával szent vízzel, tejjel, vajjal, mézzel kenik be.


Sívát lótuszülésben ábrázolják, vagyis tökéletes ülésben, amely testhelyzet segíti az energiák megfelelő áramlását. Belső tisztánlátását szimbolizálja a homloka közepén levő harmadik szeme, ő a háromszemű isten. A testét hamu borítja, ez lemondó, visszafogott, aszkéta életmódjára utal. Ezért Siva, az igazi jógi nem hord semmilyen fényűző ruhát, ékszert vagy illatszert. A jógit az egyszerűség és a letisztultság jellemzi.


A Shivaratri a jóga gyakorlására és a szádhanára, életünk valódi feladataira irányítja a figyelmet. Síva az Adiyogi, azaz az Első jógi, a jóga mestere, első guruja. Síva arra emlékeztet minket, hogy a jóga túl van az ászanán, a hajlékonyságon, a testhelyzeteken. Hogy a jóga önmagunk irányítását jelenti.


Tanítása szerint a jóga az ember önmaga megértéséről szól, a tudat világosságáról. A jóga nem az ászana, a jóga az útközben jóga, vagyis életünk vezetésének fegyelméről szól.


A védikus asztrológiában a Hold, ami Síva fején látható, az elme szimbóluma. Síva az elméjét uralja, a jógi a saját elméje felett gyakorolja az uralmat.


Kezdd te is ma! Vedd tehát vissza a kezedbe a gyeplőt!


Áldott Maha Shivaratri ünnepet!


Namasté

Brávácz Alexandra